Fel lehet tenni a kérdést mindkét fél részéről. Készen állsz/álltok rá, vagy folyjon még a saját medrében a dolog, kivártok. Nos, elmondom. Tök mindegy. Az egyik fél úgyis a rövidebbet fogja húzni.
Az elején még minden szép, minden jó, ismerkedtek, tetszik a másik, megvan a kémia. Mi kell még?
Határozottság. Ez az, ami sok emberből hiányzik. Lehet, hogy pont azért, mert még "gyerek", nem akar annyira elkötelezett lenni, és nem mer olyan döntéseket meghozni, ami befolyásolhatja a jövőjét.
Vagy a másik lehetőség, hogy nem lépett túl a régi szerelmén. Vagy még a jelenlegi szerelmén? Ugye? Tegye fel mindenki a kérdést, mikor egy olyan emberrel ismerkedsz, aki egyedülálló, jól érzi magát veled, beetet minden széppel, jóval, de mégis megvan az a bizonyos távolság, hogy még ne.. valakinél tabu a régi szerelme, valakinél nem.
Bizakodsz, de csak óvatosan, nehogy pofára ess a végén. Hagyod, hogy történjenek sorra a dolgok, ahogy meg vannak írva. Ez is bejött, szuper. És egyszer csak, minden előjel nélkül jön egy "nyári zápor" hatalmas szélviharral, és mindent felkavar, ami eddig a jobbik oldalon volt, azt átrakja a másikra, és fordítva. Felcserélődnek a pozíciók, ki minek hívja. És akkor te kitehetted a lelked érte, akartad, éreztetted, de újra a semmibe kerülsz, mint ha nem is léteztél volna, és az lesz a Nr.1, aki miatt egyedülálló lett. Te pedid előtte végig hallgattad, hogy milyen rossz volt vele.
Mit is gondoljon ilyenkor az ember? Pótlék volt, aki felejtésnek jó volt, egy eszköznek? Pedig "én nem vagyok olyan".
Nem, te pontosan olyan vagy, mint a többi. Mikor már tényleg azt hiszed, hogy találtál egy személyt, aki különbözik a többitől, és úgy felforgatja a szaros vödröt, hogy a trágyás gumicsizmába belefolyik a szar a fejed tetejéről, és megáll benne, tocsogsz, tetőtől talpig a szarban, na hát valami ilyesmi érzés lehet. Igen, mert megbíztál benne, tervezhettél volna vele, de ő egy szempillantás alatt véget vet ennek a szép álomnak. A bele ér a kezed a bilibe hasonlat nem lett volna elég erős ehhez.
Közli veled, jobb esetben, hogy bocsi de nem akarok semmit, hagyjuk egymást. Ne várj rám, nem tudok ígérni semmit. Ezek a kamu dumák. Ezt hívják úgy, hogy szar ügy. Nem meri elmondani neked az igazat, hogy még mindig oda van a régi szerelméért és te a nyomába se fogsz tudni érni, de azért jó volt veled, köszi hogy kirángattál a szürke hétköznapokból, és kicsit jól éreztem magam veled, csak épp azt nem mondja ki, hogy pótlék voltál. Aztán majd jön a szép mese, majd minden jó lesz, megváltozik minden, most jó lesz újra. Mi lesz jó újra? Ahogy a mondás is tartja, felmelegítve csak a káposzta jó. De ha neki ez kell, menjen. Csak ne rabolja el mástól azokat a napokat, heteket, hónapokat, amiket arra használ, hogy egyenesbe hozza magát. Te pedig vársz, mert találtál valakit, akit nem akarsz elengedni. És szépen rá kell jönnöd, hogy ez a dolog is olyan, mint a 40 tonnás kamion a fagyott lejtőn. El kell engedni.
Fotó: iStock.com
Én elengedtem.
Csak nehogy akkor jöjjön rá, mikor már végleg semmi esélye nem lesz a helyzetet helyre hozni. Mert egyszerűen kitörlöd az életedből.
És a sokadik csalódás után jön az a pont, mikor eljutsz oda, hogy elgondolkodsz, érdemes-e hajtani, küzdeni? A mai előítéletes világban nehéz érvényesülni. Aki normális, érett, felnőtt gondolkodású, az nem kell, de a lusta, hanyag, trehány, szarokbele a világba típusú emberek meg befutnak. Ki érti ezt?
Kell egyáltalán párkapcsolat nekem? Felteheted a kérdést. Vagy csalódsz egy kurva nagyot, vagy megtalálod életed szerelmét. Nem mindegy.
Nem, nem vagyok egy Lakatos Levente, sem Oravecz Nóra, csak egy, a sok közül, akik már nem egyszer jártak pórul.
Lassan ott tartok, hogy nem kell senki. Nem törik össze a szíved, nem hagynak cserben, csak magadra számíthatsz, és akkor nem csalódhatsz! Ne várj el semmit, nem lesz nagy pofára esés. De könnyű ezt mondani, mikor egy olyas valakit veszítesz el, akit még szinte meg se kaptál, csak megmutatta, milyen jó lehetne együtt.
Ez az igazi szenvedés.